élek és virulok. izgatottan várom a stat2 eredményt!
egyébként meg most h rámszakadt hirtelen ez a nagy szünet, nem igazán tudok mit kezdeni magammal, illetve tudok, csak sokszor ürességet érzek. de az élet kezd felpörögni, már volt egy családi meglepi szülinapi parti, aztán ami nézegetett engem tábor az felvett, bostontól 2 órányira van, new york az cirka 500km-re van, munka után majd jó kis utazás lesz oda eljutni, de hát ők csak nevetnek mert ott az nem távolság. de jól elkanyarodtunk, mert ott jártam h felsorolás, szal ma meg Gabival voltam kint korizni, és hát voltak nehezítő körülmények, mint a havaseső meg a szél meg nem tom mi, de nagyon jó volt, ritka pillanatok egyike mikor ráért, feladatot teljesítettem vigyáztam a pályán rá h majd egyben érjen haza :* most meg virrasztok, nemsokára jön be Flóra busza, illetve a nemsokára az hajnal fél 3, és hát havas fagyott utak, izgi lesz, cserébe jöhetsz le a héten vmikor filmezni szal innen is üzenem :D ...
vasárnap este vmi buli vagy összejövetel vagy nem tom mi lesz. kedden jó lenne menni az egyetemi korira. szerda este nagy parti, először is mindenki debiben lesz, a másik meg h hivatalosan is megtartjuk Laci szülcsinapcsiját :D
aztán a héten vmikor menni kéne fallabdázni is mivel hát a teniszpálya az csak 3 hónap múlva nyit sajnos, vagy csak 2??, nem tom...a lényeg h soká. meg lesz egy színház is majd, jegyek megvannak...
közben tárgyfelvétel is lesz, illetve van időm, vagyis eddig is volt, de most nagyon sok időm van olaszozni meg olvasgatni :)
tavaly ilyenkor mikor indult a blog akkor a 2008-as szilveszterről volt az első bejegyzés, hát most nem ez lesz itt, mert jól úgyis tudjuk mi volt ott, és senkinek nincsenek homályos foltjai :D egyébként jó kis parti volt, még egyszer köszi Zita a vendéglátást!!! egyébként a mai nap már nem csinálok semmit, hnaptól komoly tanulás következik, nem volt nálam jegyzet, így pestre menet a vonaton a régi olasz dolgokat vettem át, de van csomó dolog ami kérdés felmerült és nem értem ami anno nem merült fel, de majd nemsokára :D sőt megtaláltam egy kicsike kezdő "fogalmazást" is régről...tök jó az ilyet újra elolvasni: Mi alzo alle sette. Vado al bagno. Faccio la colazione. Mi lavo i denti. Parto a casa alle otto e prendo il tram. Finisco alle quattordici. Faccio il pranzo alle quindici. Torno a casa alle quindici e trenta. Navigo su internet. Studio dalle diciasette alle venti. Vado a letto alle ventitre.
hmmm kéne írni vmi okosat és szépet, vmi összefoglalót, milyen is volt a 2009es év számomra. az a baj h úgysem tudnék mindent összefoglalni és főleg nem időrendben, meg utólag biztos sok minden eszembe jutna, na mind1. ezt elkerülendő össze vissza, néhány gondolatot ami eszembe jut. volt két szorgalmi időszak meg két vizsgaidőszak, ebből az egyik éppen folyamatban van és jövőre is áthúzódik. az előzőt mondhatni sikeresen zártam, igaz ösztöndíjat nem kaptam érte, meg most a stat2 vizsgakurzus szívás marad még emlék belőle, de majd idén MUSZÁLY lesz. aztán volt egy erasmus-os mizéria, több 10 oldalak voltak belőle a blogon, inkább jobb elfelejteni. jött egy nyári egyetem ami hát iszonyatosan király volt, de ezeknek a kisebb összefoglalói pár sorral lentebb olvashatók a blogban. éééés végre voltam olaszországban és velencében!!!! egy álom vált valóra, nekem sokat jelentett, igaz Flóra és Zitától külön. meg persze megismerkedtem ott Dórival, Noémivel és Marcival, és most szilveszterkor is mielőtt elkezdődne a nagy buli, találkozom és összefutok előtte velük is h kivel mi történt, bár Dóri nem pesti, sőt az ország másik végében lakik, így nem tudom h mikor fogunk találkozni, de majd egyszer az is biztos összejön mikor megvalósul a teljes magyar reunion :) aztán ha már témánál vagyunk akk következő nyáron megyünk amerikába dolgozni, mostanság erről szólnak a dolgok, igaz sok minden el van már intézve, de lesz még vele meló, de egy biztos h megyünk, és ez a lényeg, részleteket most nem, de a papírmunka nagy része is már kész wáááá :D következő dolog h komolyan elkezdtem angolul tanulni, nem kis pénzt beleölve a dologba, de meg is lett az eredménye, mert átlagban 94%-al teljesítettem a középfokút. most olasz tanulás következik megint, de komolyabban mint legutóbb és most nagyon lelkes vagyok, vagyis most is... vmiért de jó nyelvet tanulni :P aztán ugye voltak bulik is meg egyetemi élet. hát érdekes dolgok vannak/voltak ahogy dolgok átalakultak így a barátok közt, ha nagyon erősen megnézzük akk nem sok olyan ember van mellettem akire bármikor bármiben számíthatok, de végülis nem is kell h olyan sok legyen. legtöbb buli és szórakozás és időtöltés az a kis 5ös maggal volt. öhm, szal voltak szálingózó emberek, de a mag idén bővült Nórival aki a pestiek táborát erősíti, elnyomnak engem mint falusit hehe... (és olykor Hildával is). azt nem felejtem el mikor baromira meglepett engem mindenki mikor a névnapom/szülinapom volt, ilyet még sosem senki nem csinált nekem. barátok... írtam h sok midnen van volt átalakulóban, de fiúk közül ott van Fred akit meg kell említenem, jó arc szokták mondani (veheted bóknak is XD), lányok közül meg Flórát említem meg, tényleg bármit megtennék érte, remélem fordítva is igaz, meg hát sokszor bizonyítottam is már azt hiszem! hát igen néha nehéz engem elviselni, de örülök h bírta a "kiképzést", nem tom mi lenne velem nélküle. bár ezt lányok szokták mondani egymásnak de akk is, she's my B.F.F. aki nem tudja mit jelent az bújjon el :D na aztán szerelmi élet is van a világon, hát sokszor csináltam a blogolást sok formában, és mindig máshogy gondoltam mit lehet leírni, de most csak annyit, h voltak érdekes wtf pillanatok egyes lányokkal, sőt 1-2 utólag érdekes kalandom is volt(heheheh), meg néhány (1-2-3) nagy csalódás is. de most nincs időm ilyenekre, bár nem tudják mit hagytak ki akikkel nem jött össze :P na jó a B.F.F az a best friend forever :P ha ő nem akk senki más nem érdemli ki ezt a címet és akk hnap szilveszteri buli fent pesten, hát a mondhatni szokásos társaságban nagyjából, várós nagyon (az h helyesírási hiba van benne hát istenem, ja meg nem írok mondat elején nagy betűt, az az én kényelmemet szolgálja meg stbstb) közben meg azon gondolkoztam h h kell leírni a B.F.F.-et olaszul, de lehet h rosszul fogom írni, nem nézem meg csak írom ami eszembe jut miközben írom ezt a sort... la mia amica del cuore... majd kommentelsz ha nem jó úgyis :D mondjuk ebben nincs benne a forever, na mind1:D jaj de nagyon akarok már legalább fele annyit tudni belőle mint angolból na aztán boncolgathatjuk a jövőt is, kisebb távoli tervek, mint ilyenkor egy év múlva túl leszek az államvizsgán, és igen túlleszek, mert eddig nem csúsztam ezután sem fogok, jó kis szakdogát írok is még hozzá, ami most picit belassult. aztán dolgozok nem tom hol, lehet h pesten??? tervben mert ott több a lehetőség... aztán kéne MSC-re is menni, meg nem célom külföldön lakni de dolgozni fogok ott is (, most nem az amerikáról beszélek, az most nyáron lesz), és utána hazajönni, de lehet h nem jövök haza... nem tom. 5 év múlva, egy középfokú olasz és egy angol felsőfokú nyelvvizsgával képzelem el magam, és már nem itthon fogok lakni, 15 év múlva már saját lakás simán, meg egy kisebb kocsi, gyerekek számáról nem tok nyilatkozni, meg messze van az még :D tudjátok mi a vicces?? az h ez nem vicc, és meg lesz, mert mindig elérem amit akarok !!! :D heheheeh
életem legnehezebb vizsgaidőszaka ez most... nagyon szar tárgyaim vannak és a legszarabb h a legtöbb tárgyból csak egyszer tudok elmenni vizsgázni :O ez milyen már... viszont teljesíteni muszáj mert ha nem akk következő félévben csak 3 tárgyam lesz... ami jó mivel megyünk amerikába, de am nem mert csúsznék... lehetetlen, még a gondolat is szörnyű... most is egyfolytában pakolgatom a vizsgákat, én is rákaptam, bizonytalan vagyok, de elvileg ez az utolsó előtti előtti vizsgaidőszakon és vége... kivéve ha megyek MSC-re ami nem biztos...
na valszeg ezt senki nem olvassa, de nem baj, annyira nem is akarom... most nem töröltem a blogomat mint a múltkor, hanem csak felfüggesztettem, így most megvannak a posztok, igaz csak egynéhány, mert nem volt sok. kb két hónappal ezelőtt még angolul irosgattam, meg gondoltam h így fogom, de azóta meggondoltam magam, mert most mást akarok, de h mit azt nemtom még. közben visszaolvasva azért volt benne 1-2 piciny hiba. mellesleg végre megvan a nyelvvizsgám, 100%os szóbelivel és 96%os magnóval, illetve átlagban 92%os írásbelivel, jeeeeee. ezt nem hagyhattam ki h megemlítsem, mert kurva büszke vagyok ám. :D jöhet az olasz tanulás újra, nemsokára meglesz a nekem való könyv és munkafüzet, ill. előszedem majd amit régen megtanultam stbstb.
a blogot nem fogom most törölni, mert következő nyáron irány amerika, és megyünk dógozni!! szal majd úgyis kell egy blog. na addig meg csak így meghagyom az oldalt céltalanul keringeni az internet világában. andris out.
1. Falling in LOVE. 2. Laughing till your stomach hurts. 3. Enjoying a ride down the country side. 4. Listening to your favorite song on the radio. 5. Going to sleep listening to the rain pouring outside. 6. Getting out of the shower and wrapping yourself with a warm, fuzzy towel... 7. Passing your final exams with good grades. 8. Being a part of an interesting conversation. 9. Finding some money in some old pants 10. Laughing at yourself. 11. Sharing a wonderful dinner with all your friends. 12. Laughing without a reason. 13. ‘Accidentally’ hearing someone say something good about you. 14. Watching the sunset. 15. Listening to a song that reminds you of an important person in your life. 16. Receiving or giving your first kiss. 17. Feeling this buzz in your body when seeing this ’special’ someone. 18. Having a great time with your friends. 19. Seeing the one you love happy. 20. Wearing the shirt of a person you love and smelling his/her perfume. 21. Visiting an old friend of yours and remembering great memories. 22. Hearing someone telling you ‘I LOVE YOU’
The weekend is ended, and i didn't do anything useful, but friday was an exception(!). I spent some time with Flóra, accompanied her to the railway station. On the way, we ate strudels with rice in it, i've never tried before and i liked it very much, it was delicious. :) Later that afternoon i played tennis. Though the wheather was a little bit windy, and it's an outdoor tennis court so it caused a little difficulty, but there's nothing that a Master couldn't handle. :D
The weekend was totally meaningless. I did the same thing for 2 days, which is nothing... I know i have to study, but i didn't feel the urge... Most important thing is that i have to make a decision. It's about my language exam. I filled in the application form, but i skipped that part when i have to decide whether i would take the oral exam on the same day when the written exam is or later. If i choose to take it later, i have more time, and i could be more prepaired. On the other hand, they (i mean the language department) will notify me about the exact date 10 days before the exam. It could be anytime between 21 Nov. and 20. Dec... It's hard to decide 'cause i really want to get over it ASAP (As Soon As Possible). In the meantime i will pay the fee for the exam tomorrow.
I shouldn't've given up writing, but i did... Because the truth is, it wasn't an "accident", I removed the blog on purpose (now you know it). I'm not gonna tell ya why and I don't wanna talk about it. I didn't miss writing by the way. Nevertheless, I'm back again. The old posts are deleted for good, but I have the posts that I wrote at the Summer University in "txt" extension. I'm gonna public them in a few days, but in Hungarian. As you can see the posts will seem to be a little undemanding, but it's totally fine by me. I won't write so often, it's enough to check for new updates once or twice a month :P
PS: Here's the thing. Why English? Also, 7 weeks from now, I'm going to take an intermediate language exam in English. After that I'll continue studying Italian, that's why I translated the main title into it. The title still means "az élet nagy dolgai". Flóra pls correct me if I made any mistakes in the translation. :)
Reggel nem volt jó felkelni, ez volt a hazautazás napja. Persze felkeltem
hajnal 6 előtt valami kiabálásra, hogy gyere gyere mert elmegy az a kurva
vonat, de olyan mélyen aludtam, alig rémlik valami szerencsére. Én 8 után
keltem, bejöttek ébreszteni; mondjuk nem baj, mert 8:30-ig volt reggeli ebben a
hotelben és így még tudtam reggelizni.
Reggeli után volt akik még lementek úszni egy 10 percet, én lemaradva a
pakolással inkább azt csináltam, meg amúgy sem mentem volna.
Ja igen a probléma az volt ezzel a szállással, hogy mindennap délelőtt 10-től,
délután 3-ig nem lehetett az épületben ill. a szobákban tartózkodni, szóval 10
előtt pár perccel lettem kész a pakolással és indulás.
Az épület előtt elkezdődött a búcsúzkodás, mind a szervezőktől, mint egymástól.
Az általunk megválasztott legjobb szervező csaj szemében még könnyek is voltak,
de az biztos hogy nagyon összenőtt ez a kis csapat.
Van akik szerencsések és tudnak találkozni egymással, mert úgy hozta a sors h a
világnak azon pontján lesznek pont akkor, sőt vannak akik jönnek a Szigetre is,
de én oda nem megyek.
Elindultunk 6-an a buszhoz, majd kibuszoztunk a trieszti vasútállomásra. A mai
napig nem értem, hogy Yihao miért jött velünk, mert igaz hogy ugyanarról a
reptérről indult a gépünk, de 6 óra eltéréssel, az övé valamikor este fél
9-kor, és a spanyoloknak is ekkor ment a gépük ugyaninnen, így nem értettük
miért nem velük ment, de mindegy, legalább vicces volt a hazaút is.
Az állomáson elbúcsúztunk Zorana-tól is, már csak 5-en maradtunk. A vonaton
valami iszonyatos poénkodás volt, ami abból fakadt h Yihao egy másik kultúrából
való, van benne némi Forrest Gump-os beütés, Hollandiában tanul infót
mesterképzésen és kurva vicces az angolja… Annyira idióta volt, hogy a végén
Marci elővette a kamerát, és elkezdte venni amit magyaráz, ha egyszer a kezem
közé kerül, komolyan mondom feltöltöm.
Megérkeztünk Treviso-ba, csak volt egy kis probléma, hogy nem tudtuk hogyan
jutunk el a reptérre, idefele anno nem volt gond, de most lett. Neccesen de
sikerült megoldani, távolsági busszal mentünk, egy olyannal ami ott is megáll,
de amúgy meg Padova-be ment.
A reptéren mondtuk Yihao-nak, hogy nem menjem sehova, MARADJ ITT, VISSZAJÖVÜNK;
elmentünk, megvolt a check-in, mire visszamentünk már eltűnt… Hát okés, nem
tudtunk elköszönni, így elkezdtük a beszállást… Azt hiszem 17:20-kor szállt fel
a gépünk, és csekély 1:05 hosszúságú út után, már le is szálltunk Ferihegyen. A
Balaton elég kicsi volt onnan fentről.
A reptéren már Flóra meg Zita várt rám, aranyosak voltak; aztán még fotózkodás
és irány a vonathoz. Kicsit még beszélgettünk, kis élménybeszámoló, aztán
feltettek Flóráék a vonatra, és este 10-kor már itthon is voltam…
Közben szervezzük a bulit, hogy újra együtt legyen a Hungarian drinking team,
de necces mert mindenkinek programja van, igaz én 17.-én már Sopronból is
hazaérek, de a többieknek bonyolultabb, és az idő szorít, mert Marci 24.én
utazni fog Hollandiába (Erasmussal)… ja amúgy ha mentem volna, akkor nekem is
aznap kellett volna utaznom…
Másnap még bezséltem Yihao-val skype-on, és kiderült, hogy unatkozott és elment
várost nézni, ezért nem találtuk már ott, meg mondta, h este találkozott a
spanyolokkal, hát no comment…
Szóval repült az idő, és eljött az utolsó teljes nap is,
amit most megpróbálok következőnek leírni.
Délelőtti programként elmentünk a Miramare kastélyba, amitől amúgy 5
percre laktunk gyalog. Nagyon szép volt, és most először nem volt
idegenvezetés, nem meséltek hozzá történetet, meg nem volt semmi, viszont így
magunktól nagyon hamar körbe sétáltunk, de utána még eltöltöttük az időt össze visszasétálva.
Ezután szabadprogram lett, Yihao kitalálta hogy velünk akar jönni másnap, mert
ugyanarról a reptérről indulunk, igaz mi 6 órával hamarabb, de hát okés. Ja
igen az kimaradt, hogy tegnap mikor vacsiztunk egy jó kis helyen, akk
kijelentette fizetés előtt, hogy azt hiszem elfogyott a pénzem. Nem tudtuk,
hogy sírjunk vagy nevessünk… Szóval azt láttuk, hoyg megint bent van egy helyen
és eszik, azon gondolkoztunk hogyan fogja kifizetni… Mondtuk hogy akkor jön be
velünk a városba és vesz fel pénzt, mert mi megyünk be és megvesszük másnap a
vonatjegyet meg buszjegyeket, meg elintézünk mindent amit kell. A végére már
kicsit idegesítő volt, csak teher volt rajtunk.
Sikerült elintézni mindent, még voltunk Dórival kajálni egy helyen, mert ő már
volt itt tavaly, és tudott pár helyet, és tényleg, finomat ettünk. Utána ő még
ment a könyvtárba, mi (Yihao meg én) összefutottunk a többiekkel, ők együtt
ültek egy helyen, de nekem dolgom volt így mi még mentünk egy kicsit a
városban, majd elindultunk vissza a szállásra, miután leszálltunk a buszról,
most először amióta kint vagyunk elkapott az eső, de kibírtuk.
Egy kis pihenő, aztán az utolsó vacsi együtt, megvolt az “eredményhirdetés”,
ami van képen is hogy lehetett szavazni a legjobb testre, legjobb mosolyra meg
stb. Elhagyott tárgyak versenye.
Búcsú buli, ami nem lett igazán buli, mindenkin meglátszott a két hét
fáradtsága, elsétáltunk egy közeli helyre, majd oda ültünk be, beszélgetni és
iszogatni. Befelé menet majdnem elestem, akkor látom, hogy mi szemét van az
asztal alatt, hát a mogyorónak volt a héja, mert azt hoztak mindig az asztalra
(ingyen), és miután megpucoltad és megetted, egyszerűen csak a földre seperted.
Bea becsempészte a limoncello-t, az asztal alatt töltögette, be is rúgott egy
picit, de csak egy kicsit; nem tudom meddig voltunk oda, de biztos bennünk volt
az is hogy utolsó este, kicsit lehangoltak voltunk, persze azzal még
játszottunk, hogy egymás italába megpróbáltuk beledobálni a mogyorót, de csak
azokéba akik a hosszú asztal másik végén ültek, különben nem is lett volna
izgalmas.
Van akitől búcsúzkodás volt már most, mivel reggel 6-kor indultak, és hát nincs
az az ember aki olyankor felkelne elköszönni…
Megint költözés következett, mindenkinek össze kellett
szednie a cuccát, és irány Trieste. Már egész megerősödtem, sokszor volt, hogy
nem csak a saját cuccaimat cipeltem. Történt az hogy sikerült útközben a
vonatállomásra elhagyni a táskámat, és egy biciklis kiabált utánunk, hogy
elhagytunk valamit. Mondanom sem kell, hogy a legfontosabb és legértékesebb
dolgok abban voltak, de nem lett semmi gond; mondjuk az biztos h Mo.-on tuti
nem szóltak volna, hanem felkapták volna és szaladtak volna vele…
Maga Trieszt az nagyon szép helyen volt, bár a város eléggé szemetes meg koszos
sok helyen, de láttam már sokkal rosszabbat is. A szállás az gyönyörű volt,
kinéztél az ablakon és ott a tenger az út túloldalán, felmentél az emeletre, és
láttad az egész várost a tenger mentén, mert ilyen furcsán kanyarodik, nagyon
szép volt.
Este elvittek minket városnézésre, az katasztrófa volt, hogy hazafelé mikor
mentünk magunktól, akkor az utat a buszállomásig megtettük 15 perc alatt, de az
idegenvezetéssel, és a magyarázatokkal együtt 2 óra volt.
A főtéren tébláboltunk, este meg buli, illetve hajnalig ültünk a parton, nézve
a nagy semmibe, Ben gitározott, én meg olykor bealudtam, és bebizonyítottam,
hogy tényleg bárhol bármikor tudok aludni…
Izgalmas programok jutottak mára. Hegymászás és középkori parti estére.
Reggeli után, kocsikkal indultunk neki az útnak, mert olyan helyre mentünk,
ahova máshogy nem lehet eljutni. Autó konvoj volt, mert mentünk vagy 7 kocsival
és mind tele volt. Olyan utakon mentünk a végén felfele, az valami elképesztő.
Csak egy kocsi fért el az úton, gondolkodtam is rajta, hogy mi van akkor ha jön
egy másik kocsi szemből, az visszatolat az egész úton?… Ritkán voltak ilyen
széles részek, hogy többen is elférjünk, de csak ilyen egy max 10 méteres
szakaszon. Az úton állandóan 180 fokos kanyarok voltak 100 méterenként, és volt
hogy olyan éles volt a kanyar, hogy nem is lehet elsőre bevenni, kis tolatás
majd aztán okés. Az egyik olasz azt mondta a végén, inkább belehajt a szakadékba,
csak legyen már vége.
(Közben elkanyarodva egy zárójeles megjegyzés, igaz Velencénél volt, de
akkor most ide leírom. Szóval, hogy tényleg mennyire barátságosak az olaszok,
mondták is hogy odajönnek aztán órákat el tudnak veled beszélgetni, függetlenül,
hogy ismered-e vagy sem. Ezt tapasztaltuk is, meg volt egy jó történet a
vonaton. Odafelé Velencébe, a vonaton 4-en ültünk, Marci, Ben a holland srác,
Carlo a szervező, meg én. Egyszer csak Ben megkérdi Carlo-t hogy jól aludtál
tegnap este?, meg a buli. Csak nézett, hogy mi mi, aztán elmesélte a tegnap
estét; de mikor szóba jött az AEGEE meg ezek, akkor nem tudta hogy mi van, mi
sem értettünk semmit. Aztán eljutottunk oda, hogy megkérdezzük a nevét… Hát már
nem tudom, hogy hívták, de nem Carlo volt. Teljesen úgy nézett ki, mint ő, és
mivel még csak egyszer láttuk ekkor még, így nem volt annyira nehéz
összekeverni vele. Szóval, ülünk a vonaton, ott ül egy tökre vadidegen ember,
és akkor angolul(!) megkérdeztük tőle, hogy jól aludt-e éjszaka, és semmi fennakadás
nélkül válaszolt és persze angolul… Vicces volt.)
Miután megérkeztünk, arra a pontra, ahova fel lehet menni kocsival, utána
befújtuk magunkat a kullancsok, meg egyéb izék ellen, és gyalog indultunk.
Annyira nem volt vészes, de voltak akik szenvedtek. Útközben a hegyoldalon
tehenek voltak mindenfele.
Miután felértünk a Monte Quarnan-ra, hát az mindent kárpótolt. Ott készült
rengeteg kép, többek közt a fotó pályázat-ra a nyertes képem, meg stb stb. Erőm
az már nincs, de ki lehet találni, hogy mely képek készültek ott, de azért még
a netről szedtem le képet, a bejegyzés végére beteszem.
Visszafelé, már egy sokkal barátságosabb útvonalon mentünk, viszont volt ahol
félelmetes volt lenézni.
Utána kocsival még vissza… Ez jó volt ahogy Dóri mesélte, hogy Carlo (most az
igazi) egyszer csak a szerpentines út közepén azt mondta, hogy na akkor
vezessél, meg váltsál meg stb, Dóri meg az anyós ülésen ült.
Este pedig Medieval Party in Gemona! Na az úgy nézett ki, hogy felvittek
minket kisbusszal a “város” közepébe (mert a tornaterem az eléggé kint volt a
szélén). Volt egy része, ami körbe volt zárva, bent volt a “buli”, kint meg
semmi. A belépésnél annyit fizettél amennyit akartál, csak valamennyit kellett,
én azt hiszem vagy 5 centet dobtam be a belépésnél (minek többet…). Aztán ott
bent fizetni nem lehetett euróval, hanem tallért kellett váltani, ami úgy
nézett ki, mint ahogy annak idején a középkorban. Egy euró egy ezüst tallér
volt, egy arany tallér meg 5 eurót ért, szóval nem volt bonyolult számítás, hogy
280 Ft egy Euró…
Mindenki középkori ruhában volt, megnyitóként volt egy felvonulás, mint Debiben
a virágkarneválon, meg tűzijáték. Aztán szabadprogram, hajnal 2-ig. Mindenfele
amerre mentél belebotlottál valamibe, egyik helyen olaszul próbáltak hit
téríteni, másik helyen pénzt koldulni (ez nagyon vicces volt, amit leműveltek),
persze volt ilyen bazár sor, ahol mindenféle csecsebecsét lehetett venni.
Nekem a legjobban az összes hely közül az tetszett, amikor betévedtünk egy
barlangba, és ott voltak különböző kínzóeszközök, és a közönségből
randomszerűen kiválasztottak embereket, köztük a legjobb szervezőnket is, és
hát megkínozták, persze nem komolyan… Volt akinek kikötötték kezét lábát, és
körbeforgatták szegényt, mint a szerencsekereket, vagy úgy hagytak fejjel
lefelé, vagy egy kínzóasztalon vizet csepegtettek rájuk, közben volt bíró meg
minden, iszonyatos sürgés forgás, tökre olyan volt mint a filmekben, mármint
amikor ilyet nézel, ami ebben a korban játszódik.
Néztünk színházat is, de az nem fogott meg.
A legnagyobb csavar az az volt, hogy amit beváltottunk tallérokat azokat nem
lehetett visszaváltani euróra (jól ki volt ez találva), de viszont a tallérokat
meg csak itt tudtad elkölteni… Szóval meghívtam Dórit kajálni, legalább
elfogyott ha már váltottam ennyit belőle. A kajáldában, meg ahol inni lehetett
ott meg volt hogy latinul voltak kiírva a dolgok.
Gyülekező hajnal nem tom mikor, és gyalog elindultunk vissz a szállásra, közben
Pabloval a végére arra jutottunk h fucking english pronunciation…
Egy nagy momentumhoz érkeztünk a kint létünk alatt,
költöztünk. Elhagytuk Udine-t, amit annyira megszerettem, sőt az utolsó napokra
már ki is ismertem magam, ez nálam nagy szó, amúgy nem nagy dolog, nem egy nagy
város.
Először és utoljára fordult elő (szerencsére), hogy busszal mentünk, mert sok
volt a cucc, a buszon nincs hely, meg ilyen hosszú távon nem szeretek busszal
menni…
Megérkeztünk Gemona-ba. Nagyon szép kis városocska a hegyekben, vannak olyan
utcák, ahova kész rémálom felmenni, kicsit meredek.
Itt volt az, hogy egy tornateremben szálltunk meg, nem volt olyan rossz, mint
amilyennek hangzik. Mindenki együtt aludt mindenkivel. Közben tudtunk
kosarazni, focizni, röpizni, akkor amikor csak kedved volt.
Volt egy kis szabadprogram, meg felfedeztük a környéket.
Este barbecue party, és végre ettem húst, nagyon tudtam értékelni, mindenféle
finomságokkal elhalmoztak minket. Este szokásos parti volt, rendes “Dj”, meg
volt hangcucc meg miegymás. Nekem hangulatom az semmi nem volt, fáradtság, meg
egyéb gondok. Elmentem zuhanyozni, a fürdőnek az ablaka az pont a buli helyére
nézett, így minden számot hallottam, amit játszottak. Annyira jó volt a forró
víz alatt állni, egy óráig ki sem jöttem, ekkor volt durván hajnali két óra.. Utána
alvás.
Másnap hallottam, hogy voltak gondok a török sráccal, mint említettem is, hogy
lesznek gondok vele. Amit a szervezőkkel művelt azt nem tudom, de voltak még
érdekes dolgok. Dóri úgy elküldte a fenébe, hogy a további napokban nem is
beszéltünk vele, meg oda sem jött hozzánk, de nem is baj, mert megvolt ennek a
miértje. Na meg, nem tudtuk eldönteni, hogy meleg-e vagy sem, vagy hogy biszex,
olyanokat művelt, egyik este a csajokat próbálta felszedni, másik este meg nem
csak a csajokat… Nagyon gáz volt, amiket meséltek, nem is baj hogy aludtam és
nem láttam…
Hosszú, ám annál jobb program volt. Velence.
Reggel korán kelés, gyors reggelizés, aztán irány az állomás. Két órát
vonatoztunk. A végén mikor majdnem megérkeztünk, már akkor gyönyörű volt, ahogy
bementünk Velencére, kinézve a vonat ablakból pár méterre ott volt a tenger.
Megérkezve nagyon nagy tömeg fogadott, tényleg a világ egyik legjobban
látogatott helye, és igen az egyik legszebb is. Mondjuk nekem ez a tömeg nem
tetszett, már sok volt. Nem szívesen tartoznék azon kevés emberek közé, akik
ott lakhatnak, mert mindig olyan tömegnyomor van a “tömegközlekedésben”…
Kibírható, na de mindennap? Gondolom ott úgy vesznek motorcsónakot, mint mi
itthon kocsit. Egyik legdrágább hely is. Gondolával valami 50 euró egy
“városnézés”. A menetrendszerű hajók/kompok, vagy akármik azok, 10 percenként
jönnek szinte.
Délelőtti program: Tour of Biennale. Ez valami múzeum. A facebookos képek közt,
amik vannak ilyen absztrakt dolgok meg ilyen értelmetlen dolgok, na azok ott
voltak. Nem igazán nevezném művészetnek, amikor annyi egy festmény, hogy
feldobja (szó szerint) a festéket, és majd lesz valamilyen alakzat belőle…
Tényleg amik facebookon vannak képek, és nem találtok értelmet neki, na azok
ott készültek. Amúgy itt minden nemzetnek vannak pavilonjai, de én már nem
tudom melyik tetszett, sajnos a magyar az nem volt jó. Egyébként 3-4 óra kevés,
hogy rendesen/kényelmesen végignézzétek az egészet.
Délután a legnagyobb melegben elindultunk gyalog visszafelé, de nem ám
tömegközlekedéssel, hanem gyalog… Kb. 40 fokban, leolvadt rólunk minden, és
több órát gyalogoltunk, de megnéztük Velence minden nagyobb nevezetességeit,
hídjati, tereit, épületeit; eltartott késő délutánig.
Beültünk egy helyre pihenni, ittunk Spritz-et, mert azt mindenhol kell, de itt
sem ízlett, majd késő este megérkeztünk a vacsora helyszínére, ahol pizzát
ettünk, meg kaja után 3-4-en szórakoztattuk egymást, meg Bea kártyajátékát
megtanultuk, és játszottunk, valamint az étlapokból domino day-t játszottunk,
és sikeresen leborítottuk mindent, jók vagyunk.
Hullafáradtan elindulva vissza a St. Lucia-ra, és megint két óra vonatozás
hazáig. Sokan bealudtunk közben, ekkor poénos fotók is születtek.
Újabb nap, most már okosabbak voltunk, mert mi magyarok vettünk egy nagy üveg nutellát, és azt kentük fel a kétszersültre, érdekesen néztek ránk, vagy csak irigykedtek.
Délelőtti programnak Udine felfedezése jutott. Elvittek minket minden helyre amit még nem láthattunk, még voltunk ott is ahol a város közgyűlése tartja az üléseit, voltak az asztal előtt ilyen mikrofonok mindenkinek, mi meg hülyéskedtünk hogy bekpacsoltuk és belebeszéltünk. Utána szabadprogram következett. Szépen lassan feloszlott a társaság több csoportra, valahogy eltöltöttük az időt a város felfedezésével, voltunk fagyizni, vásárolni, nézelődni, fényképezni, pihentünk egy parkban stb. Majd vissza haza, és elindultunk 3-man a találkozópontra. Eközben teljes lett a létszám, mert megérkezett a török csávó is, de minek is… később voltak gondok vele.
Estére Spritz tour volt a program. Ez ebben a régióban ilyen helyi ital, amit mindenki szeret, meg Aperetivo-kat nyomtak belénk. Azért túra mert rengeteg hát nem kocsmába, de értitek, ilyen helyre beültünk és mindenhol azt ittunk, hátha más mindegyik, de amúgy nem; és én nem is szerettem meg mert szagra is, ízre is olyan mint az Unicum, na hát az meg… :S Volt ahol adtak enni is, ettem csomó mindent többek közt Gnocchit is! Hallod Flóra, igazi olasz gnocchi.
Közben összehaverkodtam a taiwan-i sráccal, aki amúgy nagyon vicces volt, mert egy éve tanul Hollandiában MSC-n, és mindenkinek azt mondja hogy ő holland. Az első beszélgetésünk az volt, hogy megkérdezte tőlem h te cigány vagy? :O Mondom nem b.meg, miért lennék? Hát mert ő sosem látott és megkérdezi az embereket h ki az meg hátha most lát. Szóval jól indult, de ő még sosem látott ott ahonnan ő jött és nagyon kíváncsi volt rájuk, ebből többször félórás röhögések voltak amikor beszélgettünk vele a témáról. Felejthetetlen volt, komolyan mondom.
Az utolsó előtti helyen nagyon megleptek a többiek, mert felköszöntöttek szülinapom alkalmából, kis kártya meg mindenki aláírta, nagyon aranyosak voltak. Mindenki elénekelte a Happy Birthdayt, 11 nyelven hallottam, ebből 8-nak ugyanolyan a dallama.
Még brazil este volt egy helyen, de már nem volt erőnk bemenni, így kint az utcán beszélgettünk egy párán, majd elindultunk haza.
Lefekvéskor, elég vicces volt, kérdem Bea-tól, hogy spanyolul h mondják h jó éjszakát meg hasonló dolgok, és ő meg kérdezte magyarul. Mondom neki jó éjszakát, erre elkezdett viccelődni, hogy olyan mintha azt mondanám h you are a cat…
Nehézkes reggelente felkelni, érdekes mert Beát összecsipkedték a szúnyogok,
de nagyon sok helyen, és nagyon nagyok voltak, én meg ott voltam mellette, és
engem meg nem, szóval nem értem, de örültem neki.
Szokásosan kevés reggeli, vacak keksz, ami után egy óra múlva éhes vagy.
A mai úti cél Aquileia volt, ami csak rom, k.e. 181 körülre tehető a
létrejötte, és hát elmondtak egy csomó dolgot róla, de csak itt látszott néhány
kiálló kő a földből és ahhoz mondtak hát nagyon érdekes történetet, kb. egy
helyben elaludtam, és egy egész délelőttös program volt.
Aztán volt egy kis probléma, mivel ez a délelőtti program ez opcionális volt,
ezért én nem fizettem ki. A délutáni program az meg Grado lett volna, és hát
Flóra is nagyon mondta h jó meg szép, és menni akartam, csak mivel ez a két
hely annyira egymás mellett van, hogy csak aki jött az egyikre, az tudott menni
a másikra, mert ha nem választom az opcionális programot, akk csak miattam nem
jönnek vissza Udine-be, h mehessek Grado-ba, mert messze van. Így mint írtam,
inkább kifizettem és voltam a délelőtti érdekes programom, h délután mehessek
Grado-ba. 30 eurómba fájt.
Eljutottunk Grado-ba, és tényleg nagyon gyönyörű, még pici hasonlóságot is
észrevettem Velencével, bár ekkor még Velencét csak képeken láttam.
Első dolgunk volt a boltba menni, és vettem Milka csokit, amikor is felakadt az
olaszok szeme, hogy ők csak télen esznek csokit…
Kajáltunk, és 7 eurót fizettem két pici “fasírért”.
Maga a tenger az nagyon szép volt, számomra túl nagy volt a tömeg. Tényleg be
lehet menni egy csomót a vízbe, és nagyon lassan mélyül, ezt nekem találták ki.
Dórival úsztunk egy kicsit, a labdajáték az nem volt szimpatikus, de nem is baj
mert túl durva volt, mint utólag kiderült. Kint napoztunk a parton kicsit, meg
beszélgettünk. Viszont ami nagyon nem tetszett, hogy csak 1,5 órát voltunk a
parton, és ezért fizettem 30 eurót, amikor itt simán el lehetne tölteni egy
egész napot is…
Visszabuszoztunk a szállásra, ott találkoztunk a magyar szervező csajjal is,
aki azt hiszem max 3 napot volt velünk, amúgy már jó pár éve kint él, és ez
néha érződött a magyar tudásán, de érthető hisz kint sosem használja.
Szóval összeszedtük a cuccokat az European Night-ra, közben a csoki amit vettem
úgy megolvadt, hogy folyékony volt, ami nem is lett volna baj, csak egyszer
kiszakadt, és még mindenem olyan lett, át kellett indulás előtt öltözni…
És hát a European Night. Hát ha eddig nem ismerték a magyarokat, akkor most
megismerték, meglett a respect!!!
Úgy volt h nemzet kipakolta amit hozott, mentünk sorba, mindenki elmondta, h ki
mit hozott, az AEGEE elnöknek az összes piából kellett innia, és utána
kezdődött a buli, mindenki mászkált egyik helyről a másikra és megkóstolta amit
akart.
Mi vittünk Győri édest, meg sok hasonló kekszet, 3 puttonyos aszút, Egri
bikavért, Vilmost, Pick szalámit. Azt tudni kell, hogy a Tokajit az mindenki
ismeri, tényleg világhírű. A Pick szaláminak mikor meghallották a nevét, akkor
ölni tudtak érte az olaszok, még bemutató előtt el akarták “lopni” tőlünk… Nem
tudtuk h fordítsuk le nekik a pálinkát, de aztán csak annyit mondtunk h
pálinka, és tudták h mi az. Volt egy srác aki csak annyit mondott h olyat
többet soha, Pesten mikor itt voltak bulizni, akkor utána kiesett az egész
éjszaka nekik… hát igen…
Az ottani egyetemnek a helységében voltunk, ahonnan hajnal 2-kor el kellett
jönnünk. Mire mindenki megkóstolta, minden nemzet piáját, addig kegyetlenül
részeg volt a banda. Ekkor született meg a hungarian-spanish drinking team.
Ezután egy parkba mentünk tovább folytatni a bulit, zene az úgy volt h a kocsik
4 ajtaját kinyitottuk és bömbölt belőle a zene. Na most ekkor Marci annyira
berúgott, h neki másnap kellett elmesélni h mi voltunk egy parkban és ott
folytattuk a bulit. A magyarok voltak a party animal kategória győztesei, de
aztán az orosz csaj is megkapta, de csak a későbbi napokban, mert mikor mi
keltünk fel reggel, ő még csak akkor jött haza, de ez mindegy. Szóval Marci
annyira berúgott, hogy egy helyben állt, és annyira dülöngélt, h legalább 30
fokos kilengése volt. Mindenkiben volt, csak hát voltak emlékezetesek. És csak
hozták az üveg piákat és csak hozták, mindig tele volt a két kezem valamivel.
Egyszer csak jöttek a rendőrök, hát nem az volt mint itthon, nézték a fetrengő
embereket, kicsit halkítottunk a zenéből, aztán mentek tovább, Éljen
Olaszország!
Közben ekkor már 28.-a volt és Dóri elszólta magát, h szülinapom és
megpróbáltak felköszönteni, Pablo már csak annyit tudott mondani h Happy
Holiday… no comment. XD
Másnap mikor este kajáltunk valahol, akk ezek után csináltak az olaszok ilyen
díjakat, h legjobb ívóknak, és az első két helyen magyar volt, utána spanyol!
Ezután Pablo mindig be akart rúgni, és mi is szívattuk, h na most mit iszol?,
meg vajon ki fog nyerni…
Az az igazság, h nagyon sok mindent nem lehet úgy leírni és visszaadni…
Megvolt az első reggeli, ami érdekes volt számomra, hogy alig lehetett enni
valamit, ilyen kétszersült volt, meg ehettél kekszet…
Elindultunk az első városnézésünkre, úticél: Cividale.
Rengeteget mászkáltunk a városban a dög melegben. Fagyiztunk, megnéztük a város
nevezetességeit.
Egy kis túra a város mellett, és megérkeztünk az ebéd helyszínére, ahol egy
kondérban főtt a tészta… Ettünk, beszélgettünk, pihentünk az erdőben.
Több kocsival elvittek minket borkóstolóra, a hely hangulatos volt, de engem
nem fogtak meg az olasz borok, nem csak ekkor, hanem egész kint létem alatt…
Este elmentünk pizzát enni. Sokkal nagyobb mint itthon, viszont vékonyabb a
tészta, és kézzel kell enni, meg olyan dolgokat lehet rátenni a pizzára, ami
eszedbe sem jutna…
Este elmentünk egy szórakozóhelyre, de mindenki eléggé fáradt volt már, mert
itt az volt minden este, hogy egész nap megyünk, így csak leültünk és ilyen
érdekes játékot játszottunk, ahol inni kellett megint, de én csak kólát kértem.
Este tök vicces volt, mert már aludtunk, mikor Bea felkelt, és elkezdett velem
spanyolul kiabálni, én csak néztem, mondom neki h angolul léccci, aztán inkább
visszaaludt, utána már én is aludtam.
